A 'Pay it forward'
A karácsony előszobájában állva mi is egy olyan kampányt kerestünk, amely érinti is valamelyest a témát.
Talán sokan ismerik a Magyarországon A jövő kezdete címmel mozikba került filmet. A lényege röviden: A film főszereplője egy iskolás kisfiú, aki igen komolyan veszi a társadalomtudomány órán kiosztott házi feladatot. A tanár egy rövid, de lényegre törő feladatot megoldását kéri a gyerekektől: próbálják a világot jobbá tenni. Trevor ezt nagyon komolyan veszi, és kitalál egy módszert, egy fordított piramisjátékot: három embernek nyújt komoly segítséget, és megígérteti velük, hogy ők is hasonlóképpen járjanak el másokkal. Ez a film alapja és ez indított később egy mozgalmat is, mely világszerte nagy sikernek örvend.
(A film egyébként itt teljes egészében megnézhető.)
Először a jelenség történetét mutatjuk be, majd a folytatásban kitérünk arra, hogyan is valósítható meg konkrét adományozási formájában.
Az egy szívesség másnak való visszafizetése az antik görög író, Menandrosznak Dyskolos című művének fő vezérfonala. Az irodalmi mű azonban nem maradt fenn és elenyészett. 1957-ben leltek rá újra, de a koncepciót időközben mások újra feltalálták.
Többek között első dokumentált anyagként felbukkant Benjamin Franklin levelezésében a XVIII. században egy kölcsönadott összeg más rászorulónak való „visszafizetése” kapcsán.
1916-ban a konkrét kifejezés is megjelenik L. H. Hammond egyik regényében. Eredetiben: „You don't pay love back; you pay it forward.”
A következő évtizedekben egyre gyakrabban jött elő ez a gondolat. Volt, hogy anonim alkoholista száját hagyta el (és vált híressé) a megmentőinek szánt dicsérő mondat, amely valahogy így hangzik: „Lehetetlen visszafizetni azt, amivel segítettek rajtad. Így keresel valakit, akinek ezt >továbbfizetheted<.”
A spanyol polgárháború nélkülözéseinek hatására a negyvenes években már a jelenség első intézményesült csírái (szó szerint is értve) jelentek meg. A Heifer Alapítvány azóta is működtetett modellje az éhező szegényeken próbál segíteni. Vetőmagok és haszonállatok adományoznak azzal a kikötéssel, hogy a termésből származó vetőmagokat és az állatok utódait tovább kell adni más rászorulóknak. Legjobban talán az „Adj egy embernek halat, s jóllakik egy napra. Tanítsd meg halászni, s élelemmel látod el egy életre.” mondással jellemezhető ez a tevékenység.
Számos irodalmi műben felbukkan a kölcsön másnak való továbbfizetése, mint gondolati csavar a XX. században. Többek között a már a bevezetésben említett, 2000-ben kiadott és megfilmesített regény is erre épül.
De van egy magyar vonatkozású emlék is erről a cselekedetről. Erdős Pál, a Harvard Egyetem matematika professzora egy tehetséges, ám szegény diákon segített, annak tandíjának befizetésével. Mikor a diákja évek múlva – természetesen diplomával a kezében – jelentkezett a professzornál, hogy visszaadja a kölcsönt, az idős tanár csak annyit mondott: keressen egy hasonlóan szorult helyzetben lévő diákot és adja neki a pénzt.
A ’Pay it forward’ kialakulásának története után, holnap végre veszünk egy gyakorlati példát – méghozzá a céges adományozás témaköréből.
